Szeptember közepénél tartunk, és eseményekből ezen a héten sem volt hiány sem a világban, sem országos, de helyi szinten sem. A vasárnapi jegyzet a napi eseményekből is kiindulhatna: háborús, politikai, igazságügyi, egészségügyi témakörben is lehetne gondolatokat egymásra fűzni és a kedves hallgatókkal megosztani, akiknek először is jó napot kívánok! Arra való tekintettel, hogy a vasárnap mint munkaszüneti nap a pihenésre való, feltételezem, hogy a délutánjukat zömében önök is így töltik. De az is lehet, hogy ellátogatnak a barátaikhoz, ismerőseikhez, vagy akár rövid kirándulást tesznek. Mivel szeptember 22-ike az idei Európai Mobilitási Hét utolsó napja, javasolnám, hogy közlekedési eszközként ne autót használjanak.
Gyalogosan, kerékpárral és hasonló, a környezetet nem szennyező járművel vagy éppen a tömegközlekedési eszközök valamelyikével próbálják megközelíteni a céljukat. Kissé cinikusnak hangozhat ez a mondat, pedig nem annak szántam. Szlovénia lakosai, a szakemberek és politikusok (ahogy Európa többi országában is) pontosan tudják, milyen óriási problémát jelentenek a közlekedés által a környezetre kifejtett hatások. Ennek ellenére az elmúlt tíz évben hazánkban a személygépkocsik száma 15 százalékkal növekedett, 2023 december végén 1,2 millió autó gurult a közútjainkon. -2-Szlovénia fővárosában, Ljubljanában a helybeliek, az ingázók és az egyetemisták az utazásaik 60 százalékát személyautóval teszik meg, és csupán 10 százalék utazik tömegközlekedéssel.
A városi buszok utáni érdeklődés akkor növekedne, ha az utasoknak a lakásuktól csupán tíz percet kellene gyalogolniuk az első megállóig, s a járatok sűrűsége is állandó volna. Bojan Kumer környezeti miniszter szavait idézem: „Ha sikeres, biztonságos és elégedett jövőt kívánunk magunknak és gyermekeinknek, e kihívással szembesülni kell. Az Európai Mobilitási Hét minden évben alkalom arra, hogy megváltoztassuk a személygépkocsikhoz való viszonyunkat.” Igen, ez így igaz. S egy nagyvárosban adottak a körülmények, hogy tömegközlekedéssel – autóbusszal, vonattal (különösen, ha nem a 20-ik század eleji sebeséggel halad) – nagyon sok úticél megközelíthető legyen. Ljubljanában, a városközpontban tényleg nincs szükség autóra.
Ám amennyiben már Domzsáléből vagy Skofljicából kell minden reggel munkába menni, más a helyzet. No, de ne foglalkozzunk most a fővárossal. Nézzük Lendvát, ahol a héten szerdán, szintén a mobilitási hét tiszteletére, lezárták a Fő utca egy szakaszát, és átadták a gyerekeknek, akik színes krétákkal telerajzolták az aszfaltot, s arra figyelmeztettek, hogy legalább ezen a napon hagyjuk a garázsban az autót. Rendben, nem autózunk! No de hogyan kísérje el a szülő a gyermekét az óvodába vagy az iskolába? Hogyan jusson el a beteg a rakicsáni kórházba a pontos időpontra előjegyzett vizsgálatra? És aki Lenártba jár dolgozni? Vagy Ljubljanába szeretne elmenni? Mivel teheti meg ezeket az utakat? Természetesen egy-két buszjárat azért minden nap indul! Illetve egy, vagy néha két átszállással és több mint kétszeres utazási idővel a nap végéig mindenhova el lehet jutni. De kétlem, hogy a 21-ik században ez a korszerű mobilitás.
Noha a lelkem mélyén nagyon szeretném, hogy Lendváról is óránként el lehessem utazni Ljubljanába és a busz ne álljon meg minden szilvafánál, és a személyautós menetidőnek megfelelő két és fél óra után már leszállhassak fővárosunk központjában, de főleg azt szeretném, ha leszoknánk a rövid távú kocsikázásokról. Vagy például ha beválna a karbantartás szempontjából is kedvezőbb közös személyautópark kialakítása. -3-A vonat illúzió, s az elektromos járművekért sem tenném a tűzbe a kezem. Mert, amint látjuk, az áramtermelés bővítésének tervei is szinte kivétel nélkül ellenkezésre találnak. A felsoroltak után már másként festenek az Európai Mobilitási Hét felhívásai és rendezvényei. Az üvegházhatás, a karbonlábnyom valóban nagy probléma, és az évről évre növekedő személyforgalmat a problémára csak figyelmeztető és csak egyes közegeket érintő megoldásokkal nem lehet tartósan visszaszorítani.
