Az emberiséget a járványok és a szegénység veszélyezteti. Ha jól emlékszem, ezt a mondatot sokan idézték ezelőtt húsz évvel, amikor erre James Wolfensohn, a Világbank volt elnöke figyelmeztetett. Ma mondhatjuk, hogy a koronavírus váratlan katasztrófaesemény sajátos történelmi küldetéssel. Korábban többször hangoztatva volt, hogy a kommunikáció a bizalom pályáján mozog, ma a járvány az egymás közötti viszonyokban is válságot hozott. A közhangulat igen megosztott a Covid megítélésében.
A minap, amikor az oktatási intézményekben is bevezették az öntesztelést, hallottam a véleményt, amivel bizonyára nagyon sokan egyetértenek. Ha a járványtanhoz értünk, és ki tudtuk volna választani a legjobb szakembereket, illetve, ha meghallgattuk volna a járványhoz értő hiteles személyeket, akkor talán nem kellene feltenni ma a kérdést: Hol hibáztunk? Az elmúlt másfél év alatt nagyon sok megalapozatlan információ hangzott el, ezért nem csoda, hogy az emberekbe beférkőzött az általános bizalmatlanság. A vírus rámutatott az egoizmusra, arra, hogy társadalmainkban túlzottá vált az individualizmus. Érdekes módon nagyon hangosak vagyunk, amikor a világ globális problémáiról kell vitázni, és össze tudunk fogni, amikor viszont minimális egyéni erőfeszítésekre lenne szükségünk az összefogáshoz, képtelenek vagyunk azt megtenni, pedig közel áll a megoldás. Az elmúlt napokban, hetekben a szlovén egészségügyi ellátórendszer túlterhelődésének megakadályozásáért folyik a harc, közben viszont orvosokat menesztenek, akik nem értenek egyet a vezetők döntésével, akik rámutatnak arra, hogy a sürgős ortopédiai műtétek elvégzése mellett is lehetne növelni a Covid-ágyakat. Én nem csodálkozom, de mégis időnként rácsodálkozom. A türelmetlenségre, az egoizmusra, a közösségi tudat, felelősség hiányára, a gátlástalan, cinikus twittekre, az erőszakos vagyon-átrendeződő műveletekre. Vadon nőnek, sűrűn. A vérnyomást is emelik. Elmérgesítették az egymás közti viszonyunkat. Hát igen, ahogy kolléganőm többször hangoztatja, a közösségi tudat, a felelősség nem úgy terem, mint a vadvirág. A nevelés, a szocializáció eredménye. A járványhelyzet pedig rámutatott, bajban van az ezirányú nevelésünk. Főleg a felnőtteknél. Nagyon sokan elbukták a vizsgát, és félő, hogy ez a válság sem lesz tanítómesterük. Még nem olyan régen büszkén mondtuk ki, hogy Szlovéniából vagyunk. Az itt élő magyar közösséghez tartozunk. Ma halkabb ez a hang… Közben éles harc folyik az országban a magasabb társadalmi presztízsért, a több jövedelemért, a több pénzért. Ja, igen, jövőre választások…
Nem baj, ha nincs tartalom, ha nincs fogyasztó, ha nincs hazai termelő, ha nincs jó stratégiai kutatás. Ha nincs társadalmi jóllét. Fő, hogy duzzad a tejbegríz… a tömeg már a lábasból is kilépett…