Kedves mindnyájan! A korábbi években, március idusán ilyenkor már lázban égtek a magyar közösségek által lakott területek. Az anyaországban és a külhoni magyar közösségek körében március 15-e méltó megünneplésére, a forradalomra és a szabadságharcra, azok résztvevői emlékének tiszteletadására készültünk. Kokárdát tűztünk, megtöltöttük a tereket, Himnuszt énekeltünk, „Talpra magyart” szavaltunk, és koszorúztunk. Beleéltük magunkat a márciusi ifjak szerepébe, kivonulásunkkal büszkén vállaltuk hovatartozásunkat, erősítettük öntudatunkat, összefogtunk, valahogy összetartoztunk. Második éve erre már nem kerülhet sor, mert elvette tőlünk a koronavírus. Minden megmozdulás a virtuális világban történik, ami meg sem közelíti a személyes találkozások adta előnyöket. A közösségi élet teljesen megsemmisült. Szegényebbek lettünk, magunkba zárkóztunk, az érvényben lévő intézkedések korlátozzák szabadságunkat.

Az elmúlt évtizedekben több alkalommal írtam már jegyzetet március 15-e alkalmából. Egy évtizeddel ezelőtt például a következőket is: „Van-e értelme az egésznek? A magyar szülő gyermekével nem beszél magyarul, az iskolában nem a magyar anyanyelvű csoportba íratja be, az utcán, a patikában, az üzletben, a kocsmában egyre kevesebben beszélnek magyarul. Bennünk, emberekben van a hiba. Nem fogadjuk el a másságot annak ellenére, hogy évek óta itt élünk egymás mellett, de nem együtt. Az együttélésről és a multikultúráról szóló frázisok csak szóvirágok. Nincs mögöttük a tiszta lelkiismeret. A kétnyelvűség csak azért van, mert ezt írja elő az alkotmány.” És azóta sem változott semmi, sőt… Erkölcs, morál, becsület és tiszteletadás, ezek a kifejezések ismeretlenek nagyon sok mai ember számára.

1848. március 15-én mit is kívántak a forradalmárok? „Legyen béke, szabadság, függetlenség, egyetértés, egyenlőség és testvériség!” És ebből mi valósult meg? Az Európai Unió létrehozása, ami sajnos már csaknem újra szétesőfélben van.

A 12 pont egyike volt a felelős minisztériumok létrehozása. Egykor írtam ilyet is: „Kormánya van minden államnak, de mennyire felelősségteljes? Ez a kérdés most, 2009-ben. Nap mint nap bebizonyosodik, hogy a felelős posztokat betöltő emberek közül sokan nem igazán felelősségteljesen végzik munkájukat.” Ugye ehhez sincs szükség magyarázatra? Az állítás most is megállja a helyét.

A márciusi ifjak törvény előtti egyenlőséget is követeltek polgári és vallási tekintetben. Ebben a közös Európánkban vajon a törvény előtt valóban mindenki egyenlő, vagy vannak, akik egyenlőbbek? Nyelvi és vallási hovatartozás szempontjából mindenkit egyformán becsülünk?

Nem utolsó sorban a márciusi ifjak kívánták a sajtószabadságot, a cenzúra eltörlését is. Csaknem egy és fél évtizeddel ezelőtt a következőket vetettem papírra: „Valóban megírhatják az újságírók mindazt, amit megállapítanak és gondolnak? Emlékezzenek csak vissza 2007 szeptemberére, amikor a Szlovén Újságírók Szövetsége petíciót indított, amellyel a politikai nyomásgyakorlásra és a média szabadságának korlátozására hívta fel a figyelmet. A kormány ebből nemzetközi botrányt csapott.” És most hol tartunk? Éppen egy nagy sajtóbotrány közepette, amely során több ország kormánya is sérti a sajtószabadságot, a demokrácia egyik alappillérét. Szóval mi változott az elmúlt 20 évben?

Jegyzetem végén talán még az egyetértést, az együttélést emelném ki, ami sajnos még a 21. században sem egyértelmű. Nem az, mert vannak, akik, amiből csak lehet, nemzetiségi kérdést csinálnak. Még a fakivágásból is! Akár szlovén hársat vagy magyar tölgyet vágnak ki, az az itt élő magyarok lelkén szárad. Mindenből lehet nemzetiségi botrányt szítani. Kedves mindenki! Határozottan kikérem magamnak, hogy ilyen esetben bárki is, Facebookon vagy Twitteren, elküldjön engem, itt született őshonos muravidéki magyart bárhova. Lehet az D vagy Š betűs kezdetű ugyancsak itt élő, gondolom nem magyar nemzetiségű személy, aki ide költözött a nemzetiségileg vegyesen lakott területre, és nem hajlandó az együttélésre. Pedig a 21. században, amikor minden mellett még a covid-járvány világa is veszélyeztet bennünket, és a vírus nem tesz különbséget a nemzetiségi hovatartozás között, csak együttélésben és összefogással tudunk győzni.