Köszöntöm a kedves hallgatókat! Már megírtam a jegyzetemet egy másik témában, amikor meggondoltam magam. Mégsem arról fogok írni, amiről először akartam. Illetve a kedves hallgató mégsem azt fogja hallani, amit először papírra vetettem. Merthogy ne csak a panaszkodás meg a kritika menjen. Sok értelme úgy sincs, mert nem fog változni tőle semmi.

Így lyukadtam ki február 8-ánál, a szlovén kultúra napjánál. 1849-ben ezen a napon hunyt el
France Prešeren költő, a szlovén nemzeti himnusz atyja. De remélem, ezt mondani sem kell. Azt viszont már sokkal inkább, hogy mit kellene, hogy jelentsen a kultúra napja, illetve, hogy mit kellene, hogy jelentsen számunkra a kultúra, mindegy, hogy magyarok vagy szlovének vagyunk. A kultúra maga a nyelv, a szokásaink, hagyományaink, ismereteink, szellemi és tárgyi örökségünk. Mindaz, amibe beleszülettünk és mindaz, amit életünk során megtapasztalunk vagy megtanulunk. A kultúra nemcsak anyanyelvünk, hanem minden nyelv, amit ismerünk.

Mindegy, hogy szlovén, magyar vagy bármilyen más nyelven vesszük magunkhoz. Egy magyar színházi előadás megtekintése, egy szlovén regény elolvasása, vagy egy angol nyelvű dokumentumfilm megnézése is szellemi táplálék lehet. Nem kell feltétlenül operába vagy felolvasóestre menni érte. Egy fotókiállítás, a helyi hímzőszakkör munkáinak megtekintése, esetleg egy jó lemez meghallgatása is nyújthat kulturális élményt. Számomra ez jelenti a kultúrát. Nem kell folyton hatalmas dolgokban keresni.

Kedves hallgatók, Önök se keressenek tovább! Vasárnap van, pihenjenek! Vegyék le a kedvenc könyvüket a polcról, és lapozzanak bele, kapcsolják be a tévét, és nézzék meg a Dunán az Egy csók és más semmi című 1940-es magyar játékfilmet, hallgassanak zenét, vagy nézzenek be a Lendvai Galéria-Múzeumba, ahol a Pannonia Reflections 8. Nemzetközi Fotóművészeti kiállítás látható! Vagy csak tegyenek egy sétát Lendva Fő utcáján visszaidézve egy letűnt kor emlékeit! Vegyék magukhoz a kultúrát!