Nem lehet mindenki abban a szerencsés helyzetben, hogy az újszülöttből kisgyerekké cseperedő gyermeket a munkába való visszatérést követően a nagyszülőkre bízza. Az elszakadásnak e cseppet sem könnyű időszaka, amely mind a szülők, mind pedig a csemete számára az élet első megpróbáltatásai közé tartozik, amit ki könnyedébben, ki nehezebben vészel át, magával hozza az intézménybe történő beilleszkedés újabbnál újabb meglepetéseit, amit közös és talán rideg szóval szocializációnak nevez a szakirodalom. Persze, aki a gyermekfelügyeletnek ezt a megoldását választja, minden bizonnyal tudja azt is, hogy az otthoni felügyeletet intézményesre váltani nemcsak a gyerek, de a szülő számára is alkalmazkodást jelent: megérkezni a reggeliig, legkésőbb, betartani bizonyos egészségügyi előírásokat, ha megbetegedik a gyerek, és ez ebben a korban természetesen igen gyakran előfordul, akkor felügyeletet biztosítani a számára otthon, ha ugyan nem esik ágynak az egész család. Szóval nincs olyan, hogy ne lenne meglepetés! Mégis, amikor az óvoda rácsos kapuja bezárul, és a szülő már nem hallja gyermeke hüppögését, tudja jól, hogy biztonságban hagyta, s viszonylagos megkönnyebbüléssel már a munkájára összpontosíthat. Persze ennek ára van, mert Szlovéniában az óvodai ellátás költsége igen magas. Lendva Községben ez 650 euró körül mozog, de szinte senki sem fizeti a teljes összeget, mert a községek, mint alapítók támogatják a fiatal családokat, és jövedelemarányosan számítják ki az egy-egy gyerek után fizetendő ellátás összegét. Miután azonban a turbulens társadalmi változások meghozták az energia és ezzel együtt az élelemiszerárak emelkedését is, érthető, hogy az intézmények a meglévő keretösszegből egyre nehezebben gazdálkodnak. A kiadások emelkedését hozták magukkal már tavaly, és idén április elsejétől újabb tételben számíthatnak növekedésre, hiszen az óvodai nevelők szégyenteljes, az első korrekciót követően, a minimálbért alig elérő fizetését, három osztállyal emelik majd. A községek, mint az iskola előtti intézmények alapítói, egyelőre nem sietik el a dolgot, és várják, hogy az állam átvállalja-e majd ezt a keretet, vagy pedig maguknak kell beépíteni ezt a költségvetésbe. Legalábbis, így gondolkodnak Lendván. A mandátumának végéhez közeledő Lendvai Óvoda igazgatója a 2021 óta nem módosított gazdasági ár és a szociális juttatás emelését látná célszerűnek egyszerre.

Tudni kell azt is, hogy időközben a Lendvai Óvodában két új részleget nyitottak meg, egyiket Hotizán, a másikat a lendvai Tomšič utcában. A nagy érdeklődés miatt a község javasolta, hogy biztosítsanak helyet valamennyi gyereknek az iskoláskor előtti intézményben. Így 20 gyerek számára további munkaerőre is szükség mutatkozott. Ezért az óvoda az éves költségvetésére 1 millió 400 000 eurót tervezett be, de a község 100 000-rel kevesebbet irányzott elő. Tehát már a rajtnál kevesebbre számíthattak, amihez még hozzájött a később jóváhagyott béremelés is.

Nyilván, hogy az óvoda a meglévő keretből egyre nehezebben gazdálkodik, ami azt jelentheti, hogy a takarékosság miatt eshet a színvonal, pl. az étkeztetésben, hogy a bérek kifizetése pedig folyamatosan gondot jelent.

Azok, akik az ingyenes óvodai ellátást szorgalmazzák, jó úton járnak, hiszen a társadalmi egyenlőtlenség eltörlését ennél a korosztálynál kellene elkezdeni, de az is igaz, hogy mindaz, amit az állam biztosít, valamennyi adófizető polgár hozzájárulásával szolgálhatná a közös jót. Az adó szót azonban hangsúlyozom, mert sokszor éppen ennek ügyes megkerülése mentesítette régebben a tehetős szülőket a rájuk eső tétel törlesztése alól. A községek esetében viszont nem biztos, hogy teljes lenne a támogatottsága az ingyenes óvodai ellátásnak, hiszen így a fejkvótát csökkentené az állam.

Összegezve: a Lendvai Óvoda a 20%-os gazdasági áremeléssel kalkulál, ami lehet, hogy a szülőket nem terhelné semmivel sem, amennyiben a község nem emelné a rájuk eső támogatási arányt. Egyelőre azonban nem lehet semmit sem tudni.

Drága a gyerekvállalás, amelynek költségei az évek folyamán emelkednek, de mérlegelve a helyzetet, legyünk őszinték: mennyi felesleges játékot hajítunk ki egy felnövekvő gyerek szobájából, amelynek megvásárlása a pillanatnyi élményen túl nemsok örömet okoz! Szemben azzal, amit az óvónő mellett ülve, mesét hallgatva, uzsonnát majszolva, mondókát tanulva, ecsettel ügyeskedve megélhet, míg el nem jut az iskoláig a gyerkőc. Arról nem is beszélve, hogy mit érdemelnének azok, akik átvállalják az apró, maszatos, sokszor nyűgös gyerekeink vigyázását, amíg mi nyugodtan dolgozhatunk!