Tisztelt hallgatók, mi jut eszükbe 2018-ról? Remélem, szép emlékek. Nekem mindenképpen, hiszen három évvel ezelőtt ez idő tájt kezdődött életemben egy meghatározó fejezet. A Muravidéki Magyar Rádió munkatársa lettem. Igen, már 3 éve annak, hogy a rádió hullámhosszain keresztül szólhatok önökhöz, tisztelt hallgatók. Sok minden történt az elmúlt több mint 1 000 nap alatt, ezért talán jó alkalom röviden visszatekinteni, hiszen van mire. Miután kiderült, hogy nem lesz belőlem németirodalom-történész, mert talán Goethe annyira mégsem érdekelt, mint a lendvai Nafta, és egy rövidebb, de annál meghatározóbb kiruccanás után a helyi turizmusba, 2018 nyár elején az MMR-nél sikerült munkát találnom. Gönc Edit munkatársam vezetett az első rendezvényekre, magyarázta, hogyan is kell riportot készíteni egy lövészversenyről. De minden egyes rádiós kolléga tanácsokkal látott el az első napokban, hetekben. Aztán hamar jöttek az első önálló terepjárós anyagok, a Háromországos Pannon Maraton vagy a lendvai kutyakiállítás; és persze a hírszerkesztés. Azok a keddi napok, reggel hattól este hétig. Volt mit tanulni.Mit mondjak, hamar a mélyvízbe kerültem, és ha a valóságban nem is, de itt megtanultam úszni, vagy legalábbis nem elsüllyedni. Amikor a stúdióban világít a piros lámpa, ideje akcióba lépni. A lámpa kegyetlen, hibázni nem lehet, de mégis megtörténik. Utána taps nem jár, néha kritika, de ezzel tudni kell együtt élni.S hogy telt valójában az elmúlt 3 év itt a szerkesztőségben? Mindenképpen rengeteget tanultam, olvastam (!), megismertem embereket, akikkel addigi életemben soha nem is futottam volna össze, messze attól, hogy hivatalos nyilatkozatra kellett volna felkérnem őket. Amikor egy helyi sportklub edzőjét, játékosát kérdezheted egy fontos győzelem vagy fájó vereség után. Amikor valaki büszkén bemutatja alkotását, a szívéhez közeli dolgot. Amikor fordulóponthoz jut egy egyesület, meghatározó események történnek egy kis közösség életében, vagy amikor egy hétéves srác focitornán elmondja, hogy kedvenc játékosa Bobičanec. De mindez valójában még csak a kezdet, a nagyobb dolgok még jönnek. Érdekes dolog a rádiónál az idő. Öt másodperc itt örökkévalóság, ez idő alatt birodalmat lehet romba dönteni, de királyságot is felépíteni. És az elmúlt 1 000 és valahány nap alatt volt is rá példa, még ha nem is királyság, hanem csak kormány bukott meg. Meg hát pusztított egy agresszív vírus is. Három év sem tűnik olyan soknak, pedig az. Minden egyes nap meglepetéssel szolgál, új ismeretekkel, tanulsággal, néha örömmel, mert jól sikerült a munka, néha bánattal, mert megint nem volt hosszú az a fránya magánhangzó. De az lesz, ígérem.És mit hoz a jövő? Több munkát, felelősséget, talán egy-két meglepetést is. Halljuk egymást 3 év múlva ismét ezen a helyen, ígérem. Addig is, tartsanak velem ezen az utazáson, és persze jó vételt. A viszonthallásra.