Itt van az ajtónk előtt, megérkezett a negyedik is. Mármint a hullám. Most, hogy mindenki szépen kipihente magát, elköltötte az államtól kapott idegenforgalmi utalványát, jöhetnek a korlátozások. Olyan hullámvasúton ülünk, amelyből nem tudjuk, hogyan kell kiszállni. Illetve elméletben tudjuk, csak a gyakorlatban nem tudjuk kivitelezni. Ősztől tavaszig minden bezár, mert vírus van, aztán késő tavasztól őszig mindenki menjen, amerre lát, mert ősszel úgyis megint jönnek a szigorú korlátozások.
De mit tudunk ez ellen tenni mi, halandó polgárok? Például beolttathatjuk magunkat. „No, azt már nem!” – hördülnek most fel sokan! „Az oltás nem kötelező, a saját teste feltett mindenki saját maga rendelkezik!” – áll az oltásellenesek és oltásszkeptikusok zászlóján. Igen, valahol igazuk van. Az ellenzőknek is, meg a szkeptikusoknak is. Csak zárójelben teszem fel a kérdést, hogy mit tesznek az oltásellenesek vagy a szkeptikusok, ha egzotikus országba szeretnének utazni, az országba való belépéshez pedig akár több kötelező oltás is szükséges? De igazuk van azoknak is, akik minden ellenszenv nélkül veszik fel a védőoltást. Aztán amikor jönnek a lezárások, az oltottak az oltatlanoknak esnek, mondván, miattuk van az egész, mert az országban alig 45%-os az átoltottság. Persze, adódik a kérdés, hogy miért csak ennyi? Saját meglátásom szerint az egyik ok az oltóanyagok beszerzése körüli kisebb-nagyobb botrányok. Mert amikor lett volna oltási hajlandóság, nem volt elég oltóanyag. Hogy miért, ebbe most ne menjünk bele. Amikor már lett elég oltóanyag, csökkent a hajlandóság. Egyrészt, mert kezdtek enyhíteni a korlátozásokon, és az oltóanyagokról is mind több mellékhatás látott napvilágot és mind többen kezdtek kételkedni ezek biztonságában. A problémát tovább tetézte és tetézi, hogy ezekre a kérdésekre a kételkedők sem a politikumtól, még kevésbé pedig a szakmától nem kaptak megnyugtató és egyértelmű válaszokat, magyarázatokat. Mert sajnos, az átlagpolgár jelenleg inkább hisz a Facebook-doktoroknak, mint a saját háziorvosának. De lehet, hogy hinne egy szavahihető, jó megjelenésű, őszinte epidemiológusnak, aki nem fenyegetően, hanem nyugodt hangon, az átlagpolgár nyelvén elmondaná, amit neki tudnia kell, amit megért.
Mert az eddigi sikertelenség az esetek legnagyobb részében a kommunikáción bukott el. A fenyegetődzés az emberekben dacot vált ki, ami teljes ellenállássá fajulhat.
A minap az egyik orvos ismerősömnek szegeztem a kérdést az oltással, azok hatásfokával, az izraeli példával kapcsolatban, aki elmondta, hogy ha egy bármilyen oltóanyagra azt mondják, hogy 100 %-os védelmet nyújt, az azt jelenti, hogy biztosan nem fogsz belehalni. Körülbelül 90%-os esélyed van arra, hogy nem is kerülsz vele kórházba. De 70-80% esélyed van arra, hogy a védőoltásnak köszönhetően el sem kapod a betegséget. Vagyis, ha megfordítjuk: 20-30% esélyünk van arra, hogy egy védőoltást követően elkapjuk az adott betegséget, 10% esélyünk van, hogy a tünetekkel kórházba is kerülünk, de 100%, hogy nem fogunk belehalni.
És ekkor megfogalmazódott meg bennem a kérdés: ezt miért nem így kommunikálják azok, akiknek az lenne az elsődleges feladata? Lehet, hogy nem mindenkinek az érdeke a szabad, nyitott és nyugodt élet?
