Jó napot kívánok. 2004. május 1-jén Szlovénia 9 másik országgal közösen tagja lett az Európai Uniónak. Ez volt az egyik legnagyobb és legjobban előkészített bővítés az EU eddigi

történetében. Én mindig is úgy tekintettem az Európai Unióra, mint egy nagy családra, ahol mindenki testvér. Mindenki más-más karakterű, vannak, akik hasonlítanak egymásra, vannak, akik nem. Vannak, aki idősebbek, vannak, aki fiatalabbak, mégis egy asztalnál ülnek, mert a különbségek és eltérő adottságok ellenére közös az érdekük.

20 évvel ezelőtt mindenki nagy elvárásokkal tekintett a jövőbe, sokan azt hitték, végre, tényleg mi leszünk a második Svájc. Nos, nem lettünk az. De nem is olyan szörnyű a helyzet, ahogy azt egyesek tálalják. Több szempontból is közelebb kerültünk a nyugathoz. Igaz, balkáni nézeteinket és múltbeli serelmeinket nem tudtuk elhagyni, ami valljuk be, igencsak akadályozza a fejlődést. Ennek ellenére sok jót hozott nekünk az Európai Unió. Természetesen millió szabállyal és felelősséggel, mert ez is hozzá jár.

A tagságnak köszönhetően rengeteg anyagi és fejlesztési eszközhöz jutottunk, új munkalehetőségek nyíltak, könnyebbé vált az EU-n belüli utazás, a közös valutának köszönhetően pedig egyszerűbb lett a vállalkozások működésé. Az elmúlt 20 évben nagyon sok pénz érkezett hozzánk. Jutott az infrastruktúra és városfejlesztésre, környezetvédelemre, turizmusra, oktatásra, a gazdaság számára, égető és fontos dolgokra, de ésszerűtlen és felesleges beruházásokra is. Persze biztosra veszem, hogy néhány euró magánzsebben is landolt, mert ahogy az előbb már említettem, balkáni nézeteinket nehezen tudjuk elhagyni.
Sajnos egy ideje veszélybe kerültek az Európai Unió közös érdekei. A globális játszmák, a háborúk és az EU-n belüli belső feszültségek megingatták a bizalmat. Külső ellenségektől tartunk, miközben egyes tagállamok belülről bontják a rendszert.

Úgy gondolom vitathatatlan, hogy Szlovénia számára előny tagja lenni az Európai Unió családjának. Szerintem ugyanez elmondható Magyarországról is. Kis nemzetként mindkét állam nehezen boldogulna egyedül. Ha tetszik, ha nem. Nem vagyunk nagy játékosok, de helyet kaptunk az Európai Unió asztalánál, ami véleményem szerint több előnnyel jár, mint hátránnyal. Remélem lesz következő 20 év is.