Jó napot kívánok a tisztelt hallgatóknak! Elmúlt a Márton-nap. Elfogyasztottuk a Márton-napi libát, kacsát, és megízleltük az új bort, s talán már ma szavazni is elmentünk, de ha nem, akkor ezt a délután folyamán mindenképpen tegyük meg, mert tudják, a szavazás nemcsak jog, hanem kötelezettség is. A kampánycsend miatt most erről csak ennyit. Az előttünk álló hetekben lesznek még ilyen hétvégék, amikor az urnák elé vonulunk. Egy hét múlva önkormányzati választások lesznek. Polgármestereket, községi tanácstagokat, külön státusú tanácstagokat, nemzetiségi tanácstagokat és nem utolsó sorban helyi közösségi tanácstagokat választunk. Vannak községek, ahol széles a paletta, a szavazóknak van lehetőségük választani. Nagyon sok esetben viszont zártlisták vannak, éppen csak, hogy annyi név szerepel a szavazólapon, ahány személyt választani kell. Sajnos egyre inkább az is előfordul, hogy kevesebben jelöltetik magukat a kelleténél. És akkor pótválasztásokat kell kiírni, ami plusz költségekkel jár. Vajon mire utal mindez? Az emberek egyre inkább elhatárolják magukat a politikától. Talán leginkább a helyi politikától. Vagy talán nem kellett volna annak idején ennyire felaprózni az országot? Meglátásom szerint ugyanis a parlamenti választások során a pártok és a listák azért megteszik a magukét, és nincs hiány a választási lehetőségből. No, meg a figyelemfelkeltés, a népszerűség is nagyobb. A helyi politikában már más a helyzet. Pedig a tanácstagsági feladatok végzése is fizetséggel jár, bárki mégsem kívánja kitenni magát a nagynyilvánosságnak. Egyébként ez nagyon nem hálás feladat. Az, aki legjobb akarata szerint tenni akar, mindig csak bírálatot kap attól, aki nem akar tenni. Bírálni viszont mindig tud. Mert ilyenek vagyunk mi, emberek. Amit más tesz, abban szinte mindig csak a rosszat látjuk, mi magunk viszont nem akarunk tenni semmit a közösségért. Ugyanakkor az se jó, amit más tesz. Ugye, ismerős: ha van sapkája a nyuszinak, akkor azért, ha nincs sapkája, akkor pedig azért… És ezúttal is nagyon nagy problémák merültek fel a helyi közösségekben. Vannak települések, Lendva Községről tudok leginkább beszélni, ahol egyáltalán nincsenek jelöltek a helyi közösség tanácsába. A legtöbb faluban éppen annyi a jelölt, mint ahány tagja van a tanácsnak. Nagy meglepetésemre nagyobb falvakban, eddig eredményesen működő településeken történt meg, hogy nincs jelölt, és nem lesz helyi közösségi tanácstagválasztás. Senki sem akarja vállalni a feladatot. Valószínűleg, mert hálátlan dolog. A helyi közösség tanácsában való munka rengeteg szabadidőt, lelki nyugalmat vesz el az embertől, ha azt becsületesen akarja végezni és úgy, hogy munkájának eredménye is legyen. A helyi közösségek egyre inkább alá vannak rendelve a községnek, pénzhiány miatt végkifejletet nehéz elérni. Az ígéretek sokszor csak ígéretek maradnak. És mi ezért a fizetség? Mit kap érte? Jóformán egyetlen jó szót sem. Bírálatot, szidalmat, gúnyolódást, vádakat, azt igen. A helyi közösségi tevékenység ugyanis bérmentes feladatkör. Szinte önkéntességként lehet felfogni annak ellenére, hogy választások révén jut oda valaki. Kinek van erre szüksége a mai világban? Nemrég írtam egy jegyzetet éppen az önkéntesség fontosságáról és arról, hogy mennyire meg kellene becsülnünk azokat az embereket, akik e nemes célt szolgálják, és tesznek, tenni akarnak valamit, bármit is értünk. Sajnos egyre kevesebb ilyen ember van körülöttünk.