Két év után alig vártam, hogy végre ne a koronavírusról tehessek szóvá. És lám, ennek a napja is eljött: szinte pont két éve nyögjük a vírust, ami most egyszerre mintha teljesen elvesztette volna veszélyességét, és az intézkedések is a minimumra szelídültek. De, hogy még egy napot se örülhessünk a jó híreknek, a fenti rendező máris újra meghúzta a zsinórokat, a bábuk pedig mozgásba lendültek. Putyin komolyan gondolta. Így utólag a hidegháború időszaka óriási sikernek tűnik, hisz ilyen szintre még akkor sem lépett a konfliktus.

Amikor a koronavírus után itt az újabb egzisztenciális fenyegetés mindannyiunk számára, akkor először is a magam megnyugtatására kicsit utánanéztem, hogy ez az Oroszország mekkora fenyegetést is jelenhet papíron, amennyiben nem elégszik meg Ukrajna kierőszakolt meghódításával. Először az aggasztó adatok mindenképp a következők. Messze a Föld legnagyobb országáról beszélünk, amely egyértelműen a második legkomolyabb katonai erővel rendelkezik. Viszont habár egyértelműen gáz-, olaj-, acél- és energiatermelő, valamint gabona nagyhatalom, mégis csak a világ 11. legnagyobb gazdaságának számít. Össznépesség tekintetében is stagnál, és csak a kilencedik legnépesebb ország. Tehát gazdaságilag még nem, de katonailag szuperhatalomként kell az országra tekintenünk, azonban az ENSZ mostani, ukrajnai beavatkozásukat elítélő szavazásán az is kiderült, hogy a Nyugat széleskörű összefogásával szemben szövetségeseinek száma kevés, és katonai erejük gyenge.

Már ha eltekintünk az egyelőre tartózkodó Indiától, Pakisztántól és főleg Kínától… de erről még később… Az oligarchák nagyhatalma miatt Oroszország továbbá sem vonzó a befektetőknek, és a termelékenység, a hozzáadott érték teremtés is még mindig igen alacsony szinten van. Viszont amikor már azt hinnénk, hogy közös erővel kezelhető lehetne az agresszor, akkor mindezeket a tényeket teljesen beárnyékolja egyetlen szám: 1456. Ennyi élesített atomfegyvere van ugyanis az oroszoknak. Az utóbbi években sokan attól tartottak, nehogy Trump egy rossz pillanatában megnyomja a gombot, most pedig, amikor Putyin idegállapotát is sokan kétségbe vonják, még rémisztőbb kép, hogy ő is támadást rendelhetne el. Már pedig egy atomháború elől senki e Földön nem menekülhet, és teljes apokalipszissel fenyeget.

Az atomveszélyt félretéve, ami önmagában is felfoghatatlan dimenziókat nyit meg, egy másik nagy kérdés, hogy mit lép a már említett Kína. Olyan vélemények is vannak, hogy a legjobb lenne, ha Oroszország minél előbb NATO taggá válna, hisz az igazi gazdasági és katonai elsőségre törő hatalom a világban Kína. Az oroszokat ráadásul kulturális, gazdasági és sportkapcsolataik alapján is megilletné a hely az európai családban, illetve az Észak-atlanti Szövetségben is, akármilyen furcsán hangzik ez ebben a sötét pillanatban. Úgyis csak akkor lehetne megszelídíteni a sebzett medvét, ha nem kéne őt sarokba szorítani. De elismerem, hogy ez a reménytelenül optimista forgatókönyv most elképzelhetetlenebb, mint eddig valaha. A legnagyobb baj pedig az, hogy minden járvány, háború és politikai konfliktus csak eltereli figyelmünket és energiánkat a valódi küzdelemről: amit saját magunkkal, modern fogyasztói életmódunkkal kellene végre megvívnunk, és amely ellen a Föld éghajlata lázad fel évről évre egyre erőteljesebben. Gondoljuk csak el, mire lehetnénk képesek mi, emberek, ha a fegyverekre áldozott pénzt a klímaváltozás vagy a globális szegénység elleni küzdelemre szánhatnánk!