Klímaváltozás, természeti katasztrófák, háború, egymás közti viszonyok, gyűlölködés. Csődöt mondott a társadalom? Egy biztos: megváltozott minden… A politikusok és a természetvédők teli torokból beszélnek arról, mit kell vagy kellene tennünk környezetünkért, hogy utódainknak is legyen hol élniük. Valójában pedig nem teszünk semmit, csak egyhelyben toporgunk. Én nem vagyok szakértő, de a klímaváltozást most már úgysem tudjuk megállítani. A természetet tönkretettük. Egyedüli dolog, amit még nagyon jól csinálunk, az a környezetszennyezés. Az utakon véget nem érő négykerekű járgányok sora kígyózik nap mint nap, az óriási szállítóhajók vizeinket szennyezik agyon, a repülőgépek a kerozint okádják a levegőbe, a gyárak kéményéből ömlik a szennyező füsttömeg, a nagyobb terméshozamért minden mérget beledolgozunk a földbe, az óceánok feneke és így a halak gyomra tele van már az általunk termelt műanyaggal.

A természet haldoklik, de ez még mindig nem jutott el a tudatunkig. Az árvizek, a földcsuszamlások, az erdőtüzek, a jégesők, a földrengések, a háborúk, a betegségek – mind az észheztérésre figyelmeztetnek bennünket. Sajnos nekünk ez még mindig nem elég. A társadalom csődöt mondott, az emberi viszonyok a béka segge alatt vannak. Egyre több a gyűlölködés, a viszálykodás, a veszekedés. Ezt hozta a globalizáció, a gazdasági, kulturális, társadalmi és politikai változásokra utalva: a sokat dicsőített információtechnológiai forradalomtól a nemzeti és geopolitikai határok jelentőségének csökkenéséig, az értékesítés és a fogyasztás határtalanságáig.

A kommunikációs lehetőségek, a világháló nyújtotta előnyök, az eszmék és gondolatok szabad áramlása az emberiség vesztét jelenthetik. Hova jutottunk, ha már az általános iskolások fegyverhez nyúlnak, saját társaikra lőnek, kivégzik őket. Mi lakozhat egy fiatalban, hogy egyszer csak robban? Mekkora rá a nyomás, mik az elvárások vele szemben? Miért érzi magát kiközösítve, miért nem tud olyan lenni, mint társai? És egyáltalán miért közösítenek ki valakit? Mert szebb, okosabb, gazdagabb vagy csúnyább, butább, szegényebb? És egy szülő, miért vetemedik arra, hogy gyerekét fegyverhasználatra tanítsa? A szülő-gyerek viszonyban is gondok lehetnek, pontosabban rossz a kapcsolat, ha a szülő nem veszi észre a kialakulóban levő problémát. Vagy nem akarja látni, hogy gyereke bajban van. És ezáltal nem látja azt sem, hogy ezzel mekkora hibát követ el, milyen kárt okoz neki.

A fiatalok körében az utóbbi időben nagyon elterjedt az erőszak. Mindez az interneten igen elszaporodott videojátékoknak köszönhető, amit vannak, akik a nap 24 órájában játszanak. Ez köti le figyelmüket, ebben élvezik ki magukat. Mert ugye sokkal könnyebb, mint társalogni, beszélgetni, kedvesnek lenni, barátkozni. Nagyot változott a világ. Vajon még meddig és hova vezet?…