Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
A magyarországi historizáló építészet az Osztrák-Magyar Monarchia idejére esik, amely erőteljes gazdasági, technológiai, kulturális és társadalmi fejlődéssel, ebből következően komoly építőipari fellendüléssel járt Magyarországon. Az ebben a korban emelt épületek ma is meghatározzák a főváros, valamint más nagyobb települések arculatát, nem egy esetben nemzeti jelképnek számítanak, mint a budapesti Országház.
36 epizod
Miért tetszik nekünk egy festmény, egy szobor? Mitől válik egy épület esztétikussá? Akkor is művészi lehet valami, ha mentes mindennemű szépségtől? S egyáltalán, mi is maga a művészet? Pisnjak Atilla művészettörténésszel próbálunk válaszokat adni az ilyen és hasonló kérdésekre, valamint bejárjuk az emberi kéz által alkotott tárgyi értékek több évezredes történetét. A műsor a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (www.bgazrt.hu) támogatásával készült.
A magyarországi historizáló építészet az Osztrák-Magyar Monarchia idejére esik, amely erőteljes gazdasági, technológiai, kulturális és társadalmi fejlődéssel, ebből következően komoly építőipari fellendüléssel járt Magyarországon. Az ebben a korban emelt épületek ma is meghatározzák a főváros, valamint más nagyobb települések arculatát, nem egy esetben nemzeti jelképnek számítanak, mint a budapesti Országház.
Végigtekintettük a nyugati keresztény világ, tehát nagyjából Európa és Amerika művészeti értékeit, örökségét. A végén pedig álljon itt lezárásként egy személyesebb művészeti összefoglaló mindenről, ami esztétikus! Mindemellett ismerjük meg előadónkat, Pisnjak Atilla művészettörténészt is egy kicsit jobban!
A művészetek bemutatásával lassan végzünk. Azonban a modern korban nemcsak számtalan új stílus jelenik meg, hanem egyes formabontó társművészetek is. Illik ilyen kontextusban kihangsúlyozni a fotóművészetet, mint a huszadik században kibontakozó, egyéni látásmódot igénylő, esztétikai értékkel is bíró új lehetőséget.
A világháborúk tépázta Európa elveszti vezető szerepét a világban. Amerika felemelkedése immár megállíthatatlan. Ez a művészet területére is igaz. Az új utak keresése ott érvényesül, az impulzusok most már onnan érkeznek.
Németországban a háborúk között színre lép a Bauhaus, és másutt is komolyan érvényesül a „funkció mindenekfelett” elve. A modern kor tömeges építészete egyszerűbb formákra törekszik, és arra, hogy megfeleljen a megrendelők igényeinek. Mindeközben egy szlovén zseni meghódítja Prágát, és Bécsben is nagyot alkot, Ljubljanát pedig egyenesen saját képére szabja.
Amíg Bécs és Budapest diktálja a tempót, és saját arculatot kap, addig Ljubljana és a szlovén vidék lemarad. A századfordulón és még később is érezhető ez a jelenség, ez azonban talán nem is baj, ha megnézzük, hogy ennek ellenére, vagy éppen emiatt, milyen alkotások keletkeznek a szlovénok lakta Krajnában, Stájerföldön és Karintiában.
Csukás István Ágacska című meséjének történetét láthatta tegnap este a lendvai közönség az Aranyszamár Bábszínház társulatának zenés előadásában.
Közép-Európa városainak megjelenését a mai napig meghatározza az a művészeti és építészeti folyamat, ami a századforduló idején zajlott le. Ekkor a szecesszió jegyében épült meg számos, a mai napig kulcsfontosságú funkciót betöltő középület. Ezek művészi kialakítása olyannyira időtállónak bizonyult, hogy a mai napig ragaszkodunk ezekhez az építményekhez.
A szecesszióval már bő terjedelemben foglalkoztunk, de csak a képzőművészetet illetően. Az építészetben azonban még van mit bepótolnunk európai viszonylatban is. Tehát ma jöjjenek a francia és spanyol természetes és az osztrák geometrizáló szecesszió nagyjai. Elsősorban a két óriás Gaudi és Eiffel.
A francia impresszionista, szimbolista mesterek hatása kiterjed egész Európára, így a Kárpát-medencére is. Az igazi képzőművészeti virágzás a magyar művészet legnagyobb remekműveit eredményezi. Ekkor alkotnak a mai napig is leghíresebb festők, mint például Rippl-Rónai, Szinyei Merse, Csontváry Kosztka, Vaszary, Körösfői, Czóbel, Tihanyi vagy Czigány.
A huszadik században az európai művészetet eluralják az izmusok. Minden művész szinte saját stílust kreál, és egy művész életén belül is váltogatja a stílusokat, amint mindenki a maga módján próbálkozik megragadni a dinamikus fejlődést, a kataklizmikus változásokat. Az avantgárd jegyében tehát tovább színesül a paletta, olyasmivel, mint például a futurizmus, a kubizmus, a dadaizmus, az absztrakt expresszionizmus, a szürrealizmus és a többi formabontó újdonság.
Újra reakció érkezik, még pedig a szimbolisták feleselnek a realistákkal és naturalistákkal. Az álomszerű, mitológiai elemekkel gazdagított stílus később a szecesszióba torkollik. De a századforduló szüleménye még a fauvok és az expresszionisták művészete is…
A posztimpresszionizmus az impresszionizmus után következő művészettörténeti periódus. Nem jelent egységes stílust, sokkal inkább azt a törekvést fogalmazza meg, hogy a festők eltávolodva az impresszionizmustól létrehozzák azt a művészetet, ami a XX. század művészetét előlegezi meg. Főhősei: Paul Gauguin, Paul Cézanne, Vincent van Gogh.
Az impresszionisták Franciaországból, Párizsból kiindulva a 19. század utolsó harmadának legmeghatározóbb művészi eredményeit produkálták. Habár akkoriban erősen elítélte őket a korabeli berögzült művészeti köztudat, az utókor mégis az impresszionistáknak, tehát Monet, Manet, Pissarro, Renoir, Sisley, Degat, Cezanne, Bazille és társaiknak adott igazat. És ez jól is van így.
A realizmus a 19. század közepén alakul ki. A valóság átfogó, hű ábrázolására törekvő stílusa. A név a latin realis (valós) szóból származik. A romantika virágkorában született, nem véletlenül, hanem mintegy annak ellentéteként. A forrása: a polgári, kapitalista társadalomból való kiábrándulás. Az 1850–1870 közti két évtized a realizmus diadalának korszaka. Mind az irodalomban, mind a festőművészetben remekművek érvelnek létjogosultsága és igaza mellett.
Történetiség – ennyit jelent a historizmus. De természetesen a 19. század második felében domináló stílus az építészetben olyasmit hozott, amelyre még ma is büszkék vagyunk. Európában és Észak-Amerikában ugyanis ekkor valósul meg a régen leáldozott stílusok újraélesztése. A legjobb táptalajt ehhez az építészet adta, amelynek rengeteg megbízást kellett a valóságba átültetnie.
Az utolsó nagy egységes korstílus az összes művészetek terén. Megtagadva a klasszicizmust, ellenállva, vele szemben haladva, megint a személyes érzések kerülnek előtérbe. Az individuum és helye a tiszteletet parancsoló természetben egyrészt, nemzeti önrendelkezés és ébredés életérzésének a megragadása másrészt. Mind erre és még sokkal többre is alkalmas volt a romantika.
Úgy, mint korábban a reneszánsz, a klasszicizmus is itáliai és hellén hatásoknak hódolt. Pompeii és Herculaneum régészeti feltárása segített beindítani egy felvilágosult, eleinte német származású művészréteg képzelőerejét. De Franciaországban is erőteljesen érvényesült a klasszicista vonal a barokkra, vagyis a rokokóra adott dacos reakcióként. Újra a letisztultabb formák kerülnek az előtérbe.
A barokk volt a meghatározó művészeti korstílus felénk is legalább az 1750-es évekig. A magyarok lakta vidéknek elsősorban a Habsburgok által uralt részein volt ez igaz. Erdély és a török hódoltság azonban más irányt vett. Körbejárjuk a legpompásabb barokk remekeket nemcsak magyar, de szlovén földön is.
A barokk Európa kontinentális részén mintegy 1750-ig dominálta a művészetek minden ágát. Kitörölhetetlen nyomokat elsősorban az Ibériai- és az Appennini-félszigeten, valamint Közép-Európában hagyott. De ilyenkor emelkedik fel Franciaország is, mint művészeti nagyhatalom, és a barokk sajátos módon még a különutasságáról híres Nagy-Britanniában is hódítani tudott.
Neveljaven email naslov