Mire is emlékezünk, miért öltünk ünneplőt ezen a napon, és miért tűzzük ki büszkén a nemzeti kokárdát? 1848. március 15-én – az európai forradalmi hullám részeként – Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom, amelynek jelszava az: egyenlőség, szabadság, testvériség volt. A „Pilvax-kör”, amelyhez többek között Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula is tartozott, előző este határozta el véglegesen, hogy a bécsi forradalom nyomán cselekvésre szánja el magát. Március 15-én délelőtt mozgósították az egyetemi ifjúságot, felolvasták a 12 pontot, amelyet később, a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül nyomtattak ki. Ezzel született meg a sajtószabadság. Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál tartottak nagygyűlést, majd a tízezresre duzzadt tömeg átvonult Budára, ahol életbe léptették a 12 pontba foglalt követeléseket: békét, szabadságot, egyetértést, szabad sajtót. A forradalom utáni szabadságharcban számtalan bátor ember életét vesztette, a szabadságért sok vér elfolyt. Ezekre az eseményekre emlékezünk március 15-én, több évtizede már a külhoni magyar közösségek körében is. Ezt tesszük mi, szlovéniai magyarok is. Méltóképpen hajtunk fejet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc nagyjai előtt, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy szabadságunk nem magától értetődő, hogy megmaradásunk, örökségünk és anyanyelvünk az összefogás, a kitartás és a tenni akarás függvénye. Mai nemzetiségi műsorunkban a Hodoson, Domonkosfán és Ljubljanában megtartott megemlékezések tartalmából szemezgetünk.