Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
74 epizod
74 epizod
Az életben egyetlen a biztos: a változás! Vajon melyek voltak a legfontosabb, korszakalkotó, mindent felforgató és megváltoztató események? Az emberi civilizáció valóban fejlődik és folyamatosan halad a jobb élet felé? Vagy pedig csak újabb szenvedést vonnak magukkal a folytonos átalakulások? Sorozatunkban hangsúlyt fektetünk a Kárpát-medence és környéke legjelentősebb fordulóponjaira is, amelyek hatását a muravidéki ember is megérezte.
Jézus a kereszténység központi alakja, a világtörténelem egyik legismertebb és legnagyobb hatású személye. A legtöbb kutató bizonyítottnak találja, hogy létezett a Jézusnak nevezett személy, a köré keltett legendákról azonban különféleképpen gondolkodnak. A Jézus becsült születési évét alapul vevő Julián- és Gergely-naptárakban az első év Jézus születésének utólag számított éve.
Hihetetlen a mai napig is, hogy miként eshetett meg az, hogy a hatalmas Szovjetunió lényegében háború nélkül belső és külső nyomások hatására összeomlott. Egyben 1991 végére megszületett 15 utódköztársaság és Oroszország mondhatni elvesztett mintegy 5,3 millió négyzetkilométernyi területet, valamint körülbelül 145 millió lakost. Hisz az új államok már nem mindenben követték politikai és gazdasági téren Oroszországot.
Az államalkotás egyedülálló kísérlete volt Jugoszlávia egyesített országa. Sokáig helyesnek mutatkozott Tito és követőinek elképzelése egy közös harmadik utas délszláv országról. Sokáig kitűnően sikerült a szlávok államának a nyugat és Moszkva között bátran és hatékonyan egyensúlyoznia. Azonban Tito halála után és vezetése hiányában elfogyott a politikai, majd a valódi tőke is az országban, és felütöttek fejüket a régi, elfojtott bajok: a nemzetiségek közti ellentétek. Jugoszlávia halála azonban egyben új kezdetet is jelentett, hisz eltűntével megszülethetett most először a független Szlovénia is.
Emberfelettiekre voltak képesek az egyébként felaprózódottan élő görögök, ha egyedülálló kulturális vívmányaikat kellett megvédjék. Törhetett rájuk a hatalmas perzsa hadigépezet többször is, mindig szívósan ellenálltak, ha kell az utolsó emberig. Ezekben a csatákban nem hiányzott a már-már legendás hősiesség sem. Ilyen eset volt a maratoni futódiszciplína megszületésének története is. A maratoni táv a mai napig is az atlétika királyszáma és csak a legnagyobbak, legkitartóbbak képesek teljesítésére.
Több város is igényt szokott formálni a második Róma címre. Azonban az egyik legizgalmasabb ilyen címbirtoklási igény egy váratlan helyről érkezik: Oroszországból. Pontosabban az oroszok fővárosából, Moszkvából. De ugyan mivel érdemelné ki a második Róma titulust Kelet-Európa elsőszámú kulturális és gazdasági központja? Valóban jogos a cím odaítélése, vagy csak hangzatos ősi propagandáról van szó ez esetben is?
Évszázados hagyományokat és berendezkedéseket rúgnak fel Európában az első világháború kezdetén, majd főleg a végén. Ami eleinte gyors és hatékony korszerű csörték összességének tűnt, végül egy nagyon hosszú, nagyon kegyetlen és mindent megváltoztató epikus küzdelemmé fokozódik. A végén az egész emberiség vesztesnek érezhette magát, hisz a károk és veszteségek mértéke óriásira nőtt, de az erkölcsi teher is nyomasztó volt. Mégis voltak olyan népek, amelyek a veszteségeik mellett sokat nyertek, és nem hiába harcoltak.
Habár Amerika volt 2001-ben is a világ messze legkomolyabb katonai hatalma, mégis vette a bátorságot egy terrorista csoport, hogy nyíltan megtámadja az országot. Ez a próbálkozás pokoli eredményeket hozott. Az ikertornyokat nemcsak megtámadni, hanem lerombolni is sikerült, sőt még a Pentagon épületét is megrongálták a támadók. A Fehér Ház csak egy maroknyi civil bátorságának köszönhetően úszta meg a támadást. A mérleg katasztrofális volt, de nemcsak 2001. szeptember 11-én New Yorkban, hisz a történtek keltette sokkhatásokat még évekig érzékelni lehetett a világ számos pontján.
Halálos fal volt Berlinben 1961-től 1989-ig, ami arra szolgált, hogy meggátolja a keletieket a nyugatra szökésben. Ugyanis annyival rosszabb volt keleten az életszínvonal, és akkora volt az elnyomás mértéke, hogy sokan a saját és a családjuk életét kockáztatva is arra vállalkoztak, hogy disszidáljanak. A szégyenteljes fal, ahogy a nyugatiak hívták aztán igencsak beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hisz megépülte előtt mintegy 3,5 millió keletnémet szökött nyugatra, utána pedig már csak 5000 embernek sikerült a szökés, a halálos áldozatok száma pedig akár 200 is lehetett…
Két komoly fordulópontja volt a magyarok népének, amikor a szabadságunk forgott a kockán. 1848-49-ben az osztrák Habsburgok ellen irányult a magyarok dühe, hisz nem engedték őket méltóan kibontakozni. Nem volt sokkal jobb a helyzet 108 év múlva sem, amikor még hatalmasabb ellenfél miatt szenvedett a nép. Mindkét kísérletet vérbe folytották, de minkettő egyben a magyarok jó hírnevét öregbítette a világban.
A nácik már rég kapituláltak, de 1945 augusztus elején a japánok még mindig uralták Kína nagy szeletét, Koreát, Indokínát, Thaiföldet, Malajziát és szinte egész Indonéziát. Természetesen a Japán-szigetek is még lerohanásra vártak. Tehát nem csodálkozhatunk, ha az amerikaiak a gyorsabb siker érdekében egy csodafegyverhez nyúltak. Azonban, hogy ez megengedhető volt-e, arról örökké vitázhatnak a történészek és a filozófusok. Mindenesetre ledobták őket: az atombombákat. Aztán 79 éve sem merte bevetni őket senki sem többé élesben…
A csehek és a szlovákok rég felmérték, hogy túl szoros a szocialista béklyó, és hogy egyesített országuk nem a jó irányba halad. 1968 telén, majd tavaszán ezért óvatos, de határozott lépéseket tettek egyes vezetőik azért, hogy nagyobb szabadságot, több jogot vívjanak ki az állampolgároknak. Azonban ekkorra már megtörtént Magyarországon 56’ és a szovjetek pontosan tudták mikor és mit kell tegyenek azért, hogy gáncsolják és magjában elfojtsák a liberalizációs folyamatot.
A világtörténelem legfontosabb, legambiciózusabb partraszállása lesz a normandiai. 1944 júniusára nyilvánvalóvá válik, hogy meg kell kockáztatni ezt a lépést a szövetségeseknek, ha azt akarják, hogy a náci hegemóniát megtörjék Európában. Ráadásul a szovjetek is követelték már a komolyabb nyugati fellépést. Így tehát az amerikaiak az angolokkal karöltve kitervelték a sorsdöntő akciót, amelyet a világ később D-dayként, vagyis a normandiai partraszállásként ismer meg.
A török sereg sosem látott erőfölényben és elszántsággal indul el, hogy végleg meghódítsa Bécset, és ezzel térdre kényszerítse a Habsburgokat, mi több akár egész Európát. 300 éve küzdött ilyenkor már egymással a Habsburg-ház és a török porta, de a végső török kiteljesedés helyett, török hanyatlás következik, amikor is a világ egyik legnagyobb küzdelmének végén a törökök vesztesként állnak a csatatéren…
A törökök, Habsburgok évszázados dominanciája után a dél-szláv népek többsége közös és erős állam létrehozására törekszik. Az első próbálkozást a második világháború akasztja meg, de a második már határozottabb és tartósabb sikert hoz. De a közös Jugoszláv államot csakis egy személy győzte egyben tartani. És az ő halálával máris nyilvánvalóvá váltak a projekt megoldhatatlan ellentmondásai, gondjai, amelyek hatásai később a teljes bukáshoz vezetnek el.
Több száz évig senkinek sem jut eszébe, hogy újra lehetne valami olyasmit rendezni, minthogy olimpia. A kezdetek aztán elég szerényre sikerülnek, de hát maguk a sportágak is még elég kezdetlegesek voltak 1896-ban. Ennek ellenére egy diadalmenetet indít a francia báró és csapata, amely manapság már kitermelte a legnagyobb sportlátványosságot, amit világ valaha látott. Idén immár harmincharmadszor gyűlnek a sportok legjobbjai Párizsba, hogy megmérkőzzenek az olimpiai érmekért, amelyek a legfényesebben csillognak minden atléta kollekciójában.
A három nagy kivívja magának a jogot, hogy úgy rajzolgassa Európa határait újra, ahogyan éppen akarja. De hármuk közt is voltak feszültségek. Churchill és Roosevelt úgymond egy táborban volt, de Sztálinról tudni lehetett, hogy a háború után más útra fog térni. Ugyanakkor a szovjetek a harctéren valóban keményen megdolgoznak azért, amit kapnak, és a nyugati demokráciáknak szüksége van az ő segítségükre. Lássuk tehát, miben egyeztek meg a szövetségesek Teheránban, majd a Krím-félszigeten, végül már a németek földjén, Potsdamban.
Nem először és nem utoljára állnak neki a nagyhatalmak a Balkán erőviszonyainak megoldásának. Az 1878-as berlini kongresszus mindenesetre még a megoldás látszatát sem kelthette, annyira szerencsétlenül kezelte a terhes kérdést. Hogy ez tényleg jogos kritika, azt az bizonyítja, hogy még jó pár komoly háború lesz az itt meghúzott határok miatt a következő évtizedekben. Sőt, valójában itt indul be az egyik legszörnyűbb dominóhatás is…
Kissé rendhagyó, egyben békés módon igyekeztek a szlovénok a függetlenedés rögös útján haladni. Ezt az úgynevezett tábormozgalom révén látták megvalósíthatónak. Ezeknek ugyan nem volt azonnali hatásuk, sőt még hosszútávon sem azt az eredményt hozták, amiben reménykedtek megálmodóik, azonban kulturális és társadalmi hatásuk komolynak és tartósnak bizonyult.
Ez lesz a németek első közös, egységes igazi hazája. A második birodalom építkezése eltartott egy ideig, és nem is volt egyételmű, végleges formája. Hiszen könnyen megeshetett volna, hogy a szintén német kultúrával bíró osztrákok is részesévé válnak az új országnak. Hogy z miért nem így lett, az főleg a nagyon megizmosodó poroszoknak köszönhető. A születés igazi időpontja pedig 1871 január 18.-a.
Százezrek vesztőhelye lesz a Volga menti sztyepp és a város, amelyet porig rombolnak a kegyetlenül küzdő hadseregek. Azért volt olyan intenzív a harc, mert jött a parancs, miszerint visszafordulni, meghátrálni nem szabadott. A második világháború fokális pontja brutalitásában felülmúlja a még addig látottakat is. A sztálingrádi csatának egyben komoly stratégiai jelentősége is volt. Ezután a németek kezdeményező készsége már sosem volt a régi. A dolgok lényegében itt dőltek el, ugyan mi lehetett ennél nagyobb fordulópont?
Neveljaven email naslov