Minden különleges alkalmat, eseményt minősíthetünk ünnepnek. Létrejöttük fontos társadalmi és személyes szükségletet elégít ki. A megszokott életritmus ilyenkor megváltozik, a mindennapi munka helyet ad az ünnepi cselekményeknek. A közösséget érintő múltbeli eseményfelidézések a közösség összetartozásának tudatát fokozzák. Egy ilyen ünnep, nemzeti ünnep van mögöttünk. Március 15-e, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléknapja volt tegnap, amikor a szél meglobogtatta a nemzeti zászlókat, a kitűzött kokárda pedig megdobogtatta szívünket. A magyar nemzet újra eggyé vált. Az ünnep apropójából hívtam vendégeket a mai stúdióbeszélgetésre. És nem is akárkiket. Köztudott, hogy a forradalomnak és a szabadságharcnak voltak kiemelkedő női alakjai, akik nemcsak ápoltak és főztek, hanem harcoltak is. Ebből kiindulva én is egy hölgykoszorút hívtam vendégségbe, akikkel a következő percekben nem harcolni, nem politizálni fogunk, hanem az ünnepek jelentőségét, fontosságát, mint lelki táplálékot, érzelmi értéket fogjuk taglalni. Beszélgetni fogunk arról, hogy egy-egy ünnep milyen lelki nyugalmat, feltöltődést ad. Például, hogy a nemzeti ünnep mekkora önbizalmat, hovatartozási biztonságot nyújt. Stúdiónk vendége: Vida Törnar Judit, az Egyes Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola megbízott igazgatója, Kepe Kocon Lili, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet szakmunkatársa, Zver Ilona, a lendvai RTV stúdiók igazgatója és Lőrincz Évi, szerkesztő-újságíró.