Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Jó napot kívánok a kedves hallgatóknak! Szlovénia kicsi ország, de annál nagyobb a közszférája. Az államapparátusban számtalan közintézményünk van, kezdve a közigazgatástól az egészségügyön, a gazdaságon és az oktatáson át egészen a kultúráig vagy a médiáig. Vannak ügynökségek, igazgatóságok, társaságok, felügyelőségek, közalapítványok és még sorolhatnám. Természetesen minden ilyen intézménynek vagy egy elnöke, igazgatója, vezetője. Valaki, aki ott ül a legfelső székben. Elvileg ő az, aki irányít, és mindenért vállalja a felelősséget. Ő adja a nevét és az arcát. Ha rosszul vezeti az intézményt, vagy kárt okoz neki, esetleg valamilyen gyanús dologba keveredik, akkor vezetőként, ahogy az előbb említettem, vállalja a felelősséget, és ha kell, távozik. És vállalja akár a jogi következményeket is. Jobb országokban ez így szokás. Nálunk ez ritkán fordul elő. A többség – felelősség ide vagy oda, törvény ide vagy oda, erkölcsi kérdés ide vagy oda – nagyon ragaszkodik a székéhez. Van, aki akár évtizedeken keresztül meg tud maradni ugyanabban a vezetői pozícióban, még úgy is, hogy már nincs vízió, nincs új ötlet, nincs új hozzáállás, nincs bizalom.
Ha valami csoda folytán mégis távozásra kényszerül az illető, akkor sincs semmi baj, nincs ok az aggodalomra, nincs következmény. Sőt, az állami gépezetben úgyis akad másik vezetői pozíció. Ha nem, akkor majd csinálunk neki, mert valahol a háttérben mindig meghúzódik egy kapcsolati szál, egy érdek, egy szívesség. Mert nálunk így megy ez. Egyik székből a másikba. Szinte mindegy, hogy milyen intézmény, csak pozíció legyen. Végső esetben még a politikában is ki lehet kötni. Az alkalmasság ott aztán tényleg nem követelmény.
Sokszor az az érzésem, hogy az Alpok napos oldalán az a szabály, hogyha egyszer valaki az állami intézményrendszerben pozícióba kerül, onnantól kezdve neki alanyi jogon megjár, hogy élete végéig funkcióban maradjon. Mindössze egyszer kell megküzdeni a helyért, onnantól már csak arra kell figyelni, hogy legyen elég kapcsolat és viszonzatlan szívesség.
729 epizod
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Jó napot kívánok a kedves hallgatóknak! Szlovénia kicsi ország, de annál nagyobb a közszférája. Az államapparátusban számtalan közintézményünk van, kezdve a közigazgatástól az egészségügyön, a gazdaságon és az oktatáson át egészen a kultúráig vagy a médiáig. Vannak ügynökségek, igazgatóságok, társaságok, felügyelőségek, közalapítványok és még sorolhatnám. Természetesen minden ilyen intézménynek vagy egy elnöke, igazgatója, vezetője. Valaki, aki ott ül a legfelső székben. Elvileg ő az, aki irányít, és mindenért vállalja a felelősséget. Ő adja a nevét és az arcát. Ha rosszul vezeti az intézményt, vagy kárt okoz neki, esetleg valamilyen gyanús dologba keveredik, akkor vezetőként, ahogy az előbb említettem, vállalja a felelősséget, és ha kell, távozik. És vállalja akár a jogi következményeket is. Jobb országokban ez így szokás. Nálunk ez ritkán fordul elő. A többség – felelősség ide vagy oda, törvény ide vagy oda, erkölcsi kérdés ide vagy oda – nagyon ragaszkodik a székéhez. Van, aki akár évtizedeken keresztül meg tud maradni ugyanabban a vezetői pozícióban, még úgy is, hogy már nincs vízió, nincs új ötlet, nincs új hozzáállás, nincs bizalom.
Ha valami csoda folytán mégis távozásra kényszerül az illető, akkor sincs semmi baj, nincs ok az aggodalomra, nincs következmény. Sőt, az állami gépezetben úgyis akad másik vezetői pozíció. Ha nem, akkor majd csinálunk neki, mert valahol a háttérben mindig meghúzódik egy kapcsolati szál, egy érdek, egy szívesség. Mert nálunk így megy ez. Egyik székből a másikba. Szinte mindegy, hogy milyen intézmény, csak pozíció legyen. Végső esetben még a politikában is ki lehet kötni. Az alkalmasság ott aztán tényleg nem követelmény.
Sokszor az az érzésem, hogy az Alpok napos oldalán az a szabály, hogyha egyszer valaki az állami intézményrendszerben pozícióba kerül, onnantól kezdve neki alanyi jogon megjár, hogy élete végéig funkcióban maradjon. Mindössze egyszer kell megküzdeni a helyért, onnantól már csak arra kell figyelni, hogy legyen elég kapcsolat és viszonzatlan szívesség.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Matjaž Han gazdasági miniszterünk a turizmus világnapján köszönetét kifejezte ki a szlovén turizmus minden társalkotójának az erőfeszítésekért, kitartásukért és hatékonyságukért, a Gazdasági, Turisztikai és Sportminisztériummal való kiváló együttműködésért. A nagy szavak mellett azok, akik közvetlen kapcsolatban vannak a turistákkal, szerintem mást is szeretnének.
Szeptember 16-ától 22-éig tart az Európai Mobilitási Hét, amikor a környezetbarát közlekedési eszközök alkalmazásának lehetőségei kerülnek előtérbe.
Végre jó hírek érkeznek Afrikából: újra zöld a Szahara! És másra is nézhetünk pozitívan – akár a népességfogyásra, de a recesszióra is…
Arról, hogy milyen iskola a jó iskola sokan írtak, sokfélét. Talán azok a legsikeresebbek, amelyeknek sikerül megragadni úgy az iskolások figyelmét, érdeklődését, hogy együttműködve sajátítsák el a kívánt ismeretanyagot. Ehhez persze kiváló tanárok kellenek, akik mindenekelőtt remek emberek. Iskolában és az életben is.
Az egyre növekvő kerékpáros forgalom miatt egyre gyakoribbak az összetűzések is a kerékpárosok és az autósok között. De kinek is van igaza?
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
A tavalyi évhez képest idén némiképp magasabb lett a gabona felvásárlási ára, de messze elmaradt a gazdák által elvárttól.
Nincs okunk panaszra, a meteorológusok felkészítettek bennünket a mögöttünk levő és az előttünk álló napokra, a tapasztalható kánikulára, a heves záporokra, zivatarokra. Jelezték, hogy mi várható.
Miért fontos az, hogy le tudjunk állni, hogy időnként kilépjünk a mókuskerékből?
Miért vállhatott pont a fociból ennyire fontos sport? Mit ad az embereknek és miért fontosabb egyeseknek szinte mindennél? És mi tévők legyünk, ha minket annyira nem érdekel ez az egész felhajtás?
Eufória! Nem az euróvíziós dalfesztivál 2012-es svéd győztesére Loreenre gondoltam, hanem arra a mámorra, amely hasonlóképpen, mint 12 évvel ezelőtt a lengyelországi és ukrajnai pályákon zajló mérkőzésekkel és a legvégén spanyol győzelemmel kötötte le a figyelmet, s most ugyanezt teszi. Egy hónapon keresztül szinte mindenki – laikusként, szakemberként, de ért a focihoz, s legalább fél szemmel nézi a Németországban tartott labdarúgó Európa-bajnokságot. Szlovéniában csütörtökön délután kétmillióan éreztük az igazi eufóriát, majd a hosszabbítás végén mély szomorúság töltötte el sportszívünket, s az igazságosság és balszerencse értelmét kezdtük elemezni.
Embernek lenni egyre nehezebb feladat, de tisztelettel és türelemmel tudunk tenni önmagunkét és embertársainkért is.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Egy patkánnyal kevesebb van immár Lendván, jegyezhetjük meg némi malíciával, amely azonban nem a deratizáció, hanem a vandalizmus áldozata lett…
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Neveljaven email naslov