Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Jó napot kívánok a kedves hallgatóknak! Szlovénia kicsi ország, de annál nagyobb a közszférája. Az államapparátusban számtalan közintézményünk van, kezdve a közigazgatástól az egészségügyön, a gazdaságon és az oktatáson át egészen a kultúráig vagy a médiáig. Vannak ügynökségek, igazgatóságok, társaságok, felügyelőségek, közalapítványok és még sorolhatnám. Természetesen minden ilyen intézménynek vagy egy elnöke, igazgatója, vezetője. Valaki, aki ott ül a legfelső székben. Elvileg ő az, aki irányít, és mindenért vállalja a felelősséget. Ő adja a nevét és az arcát. Ha rosszul vezeti az intézményt, vagy kárt okoz neki, esetleg valamilyen gyanús dologba keveredik, akkor vezetőként, ahogy az előbb említettem, vállalja a felelősséget, és ha kell, távozik. És vállalja akár a jogi következményeket is. Jobb országokban ez így szokás. Nálunk ez ritkán fordul elő. A többség – felelősség ide vagy oda, törvény ide vagy oda, erkölcsi kérdés ide vagy oda – nagyon ragaszkodik a székéhez. Van, aki akár évtizedeken keresztül meg tud maradni ugyanabban a vezetői pozícióban, még úgy is, hogy már nincs vízió, nincs új ötlet, nincs új hozzáállás, nincs bizalom.
Ha valami csoda folytán mégis távozásra kényszerül az illető, akkor sincs semmi baj, nincs ok az aggodalomra, nincs következmény. Sőt, az állami gépezetben úgyis akad másik vezetői pozíció. Ha nem, akkor majd csinálunk neki, mert valahol a háttérben mindig meghúzódik egy kapcsolati szál, egy érdek, egy szívesség. Mert nálunk így megy ez. Egyik székből a másikba. Szinte mindegy, hogy milyen intézmény, csak pozíció legyen. Végső esetben még a politikában is ki lehet kötni. Az alkalmasság ott aztán tényleg nem követelmény.
Sokszor az az érzésem, hogy az Alpok napos oldalán az a szabály, hogyha egyszer valaki az állami intézményrendszerben pozícióba kerül, onnantól kezdve neki alanyi jogon megjár, hogy élete végéig funkcióban maradjon. Mindössze egyszer kell megküzdeni a helyért, onnantól már csak arra kell figyelni, hogy legyen elég kapcsolat és viszonzatlan szívesség.
734 epizod
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Jó napot kívánok a kedves hallgatóknak! Szlovénia kicsi ország, de annál nagyobb a közszférája. Az államapparátusban számtalan közintézményünk van, kezdve a közigazgatástól az egészségügyön, a gazdaságon és az oktatáson át egészen a kultúráig vagy a médiáig. Vannak ügynökségek, igazgatóságok, társaságok, felügyelőségek, közalapítványok és még sorolhatnám. Természetesen minden ilyen intézménynek vagy egy elnöke, igazgatója, vezetője. Valaki, aki ott ül a legfelső székben. Elvileg ő az, aki irányít, és mindenért vállalja a felelősséget. Ő adja a nevét és az arcát. Ha rosszul vezeti az intézményt, vagy kárt okoz neki, esetleg valamilyen gyanús dologba keveredik, akkor vezetőként, ahogy az előbb említettem, vállalja a felelősséget, és ha kell, távozik. És vállalja akár a jogi következményeket is. Jobb országokban ez így szokás. Nálunk ez ritkán fordul elő. A többség – felelősség ide vagy oda, törvény ide vagy oda, erkölcsi kérdés ide vagy oda – nagyon ragaszkodik a székéhez. Van, aki akár évtizedeken keresztül meg tud maradni ugyanabban a vezetői pozícióban, még úgy is, hogy már nincs vízió, nincs új ötlet, nincs új hozzáállás, nincs bizalom.
Ha valami csoda folytán mégis távozásra kényszerül az illető, akkor sincs semmi baj, nincs ok az aggodalomra, nincs következmény. Sőt, az állami gépezetben úgyis akad másik vezetői pozíció. Ha nem, akkor majd csinálunk neki, mert valahol a háttérben mindig meghúzódik egy kapcsolati szál, egy érdek, egy szívesség. Mert nálunk így megy ez. Egyik székből a másikba. Szinte mindegy, hogy milyen intézmény, csak pozíció legyen. Végső esetben még a politikában is ki lehet kötni. Az alkalmasság ott aztán tényleg nem követelmény.
Sokszor az az érzésem, hogy az Alpok napos oldalán az a szabály, hogyha egyszer valaki az állami intézményrendszerben pozícióba kerül, onnantól kezdve neki alanyi jogon megjár, hogy élete végéig funkcióban maradjon. Mindössze egyszer kell megküzdeni a helyért, onnantól már csak arra kell figyelni, hogy legyen elég kapcsolat és viszonzatlan szívesség.
Holnap jön a Mikulás, ezzel pedig elkezdődnek a varázslatos ünnepek. Vagyis már zajlanak, hiszen ma van advent második vasárnapja, 21 nap múlva pedig már itt a karácsony. A varázslatos ünnepek jelei pedig a napokban már szintén mindenhol megjelentek. A díszkivilágítást most már Lendván is bekapcsolták, a Mikulás pedig ezekben a percekben csúszik át a zipline-on a Hosszúfalu-hegyen, majd pedig még gyorsan elugrik szavazni, hiszen neki sem mindegy, ki lesz községünk polgármestere a következő években. Ezután pedig sorra jönnek a varázslatos december programjai, hiszen ez a hónap már csak erről szól, az ünneplésről. No, meg persze az ajándékokról, hiszen idén sem lehet üres a hely a karácsonyfa alatt. Hozza az ajándékokat a Mikulás, a Jézuska vagy a Télapó. Infláció, recesszió, energiaválság, ők ezeket az emberi dolgokat nem ismerik. A fehér szakállú, piros köpenybe öltözött Santa Claus például rénszarvasok által húzott szánon érkezik, tehát környezetvédően közlekedik, és tankolnia sem kell. Csak némi eledel legyen nála Rudolfnak, meg a többi rénszarvasnak. Ezt megoldottuk.Ugye, Önök is érzik, tényleg ez az év legszebb időszaka. Mármint nem a most zajló foci vébé, amely szerencsére karácsonyig befejeződik a varázslatos, ezeregyéjszakai Katarban. Ott vajon ki kapja meg a legszebb ajándékot, a világbajnoki címet? Ki viselkedett a legjobban? Katar mindenesetre különdíjban részesül, de azt szerintem inkább a Krampusztól kapja, mint sem a Mikulástól. A varázslatos ünnep továbbra is a karácsony. És ha már az ajándékoknál tartottunk, idén vajon mi kerül a fa alá? A válság miatt félő, hogy nem mindenhol jut elég az ajándékokra, ha egyáltalán jut, hiszen másra kell a pénz. De az ajándékoknál, főleg a gyerekek esetében nem spórolunk. Majd inkább más téren csökkentjük a kiadásokat – hangzott el múltkor egy riportban a tévében. Van benne igazság. Jó, valamikor egy narancs meg egy pár zokni is megtette, ma meg hát kérdés, hogy a legújabb technikai kütyü elég lesz-e az örömhöz. Kiderül. Már én is beszereztem néhány apróságot, amivel meg szeretném ajándékozni szeretteimet, mert ugye, adni mindig szebb, mint kapni. Hogy az milyen mély lyukat hagy az otthoni költségvetésben, kit érdekel, hiszen karácsony van. Érzés szerint már egész decemberben. Ezért ünnepeljünk! Ajándékozzunk! És főleg vásároljunk! No, meg persze tegyük varázslatossá ezt a hónapot! A kemény realitásra lesz idő majd januárban, februárban, márciusban…Követelem, hogy most már csakis karácsonyi zene szólhat a rádióban, az üzletekben, a rendezvényeken. Last Christmas, amíg el nem vásik a lemez. Uzsonnára csak diós bejgli lehet, a tévében pedig csak a Reszkessetek betörők című film futhat. S ha már kívánhatok, legyen 20 centiméteres hótakaró az udvaron. Inkább nálunk, mint Ukrajnában a fronton. Aztán varázslatos ünnepeket mindenkinek!
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Lendva-vidék szőlőtermő területként gazdag szőlészeti és borkultúrával rendelkezik. A lendvai járás borainak népszerűsítése és képviselete érdekében Lendva borkirálynőjének megválasztására tett közzé pályázatot a község.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Az esti mese, a könyvek lapozgatása a gyereknek és a szülőnek is jót tesz. Ha ezt mi felnőttek kihagyjuk, akkor nagyon nagy lehetőséget szalasztunk el.
A házasságban, családban és a gyermekvállalásban is a legfontosabb a szeretet. Ennek hiányában, sem a hagyományos, sem a modern családi formák nem nevelnek önálló, kiegyensúlyozott, magabiztos felnőtté.
Egyre több tragédiának, bűnügynek lehetünk tanúi az utóbbi időben. A Covid korszak megváltoztatta az embereket, az intézményrendszerek fejtetőre álltak.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Mi más világot éreztünk a magunk természetes közegének, de ezen nem sokat gondolkodtunk…
A mai társadalmunkra leginkább az apátia és az általános gyűlölködés a jellemző.
Az elmúlt években olyan meghatározó énekesek, zeneszerzők hunytak el, akik nagy űrt hagytak maguk után. Nélkülük az együtteseik már sosem lesznek a régiek.
„Az önkéntes munka mások által ki nem kényszerített, el nem rendelt, nem kötelező, kifejezetten személyes akaratból született, közvetlen anyagi haszonnal nem járó tevékenység mások számára.”
Szlovéniában a legnagyobb természeti tűz oltása során az önkéntes tűzoltók újra kitettek magukért.
Neveljaven email naslov